Nagy Erzsébet Emese
Nagy Erzsébet Emese vagyok, interkulturális mediátorként dolgozom a Partners Hungary Alapítvány alkalmazottjaként. Jelenleg Budapesten élek.
Az Európa Tanács által meghirdetett roma mediátor képzésre 2011-ben jelentkeztem. A képzés alatt sajátítottam el a mediátori munka elméleti és gyakorlati alapjait. Számos nemzetközi fórumon vettem részt, amelyeken igyekeztem hangsúlyozni az interkulturális mediáció jelentőségét, pozitív hatását a roma közösségekkel való munkában. Az elmúlt hat évben több olyan projektben vettem részt, amelyekben sikeresen tudtam adaptálni a mediációs képzésen megszerzett tudást és tapasztalatot. Hosszú út vezetett ahhoz, hogy falusi cigány háziasszonyból projektvezető, illetve mediátor koordinátor lehessek.
Hiszek abban, hogy a mediáció nagyon hasznos eszköz a kirekesztettségben és szegénységben élő közösségek társadalmi integrációjához. Úgy vélem, hogy az egyik leghasznosabb fogódzót a mediátorok számára az az Etikai Kódex jelenti, amelyet az Európa Tanács tagországaiban tevékenykedő mediátorok alkottak meg, és amely tartalmazza a szakma szabályait, lényegi alapvetéseit.
Nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy interkulturális mediációs munkámat a roma közösségekben az is segítette hitelessé tenni, hogy én magam is roma vagyok. A munkavégzéshez azok a negatív tapasztalatok is erőt adnak, amelyekkel életem és munkám során találkoztam, hogy a „tudatlanságunk”, „kiszolgáltatottságunk” miatt sokkal több nehézséggel kell szembenéznünk, mint a társadalmi többséghez tartozóknak.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a mediátor képzést követően, 2011-től azonnal tudtam mediátorként dolgozni, leginkább az oktatási diszkrimináció és az egészségügy területein. A Partners Hungary Alapítvány által megvalósított, a roma közösségek egészségfejlesztését célzó projektben végeztem a legsikeresebb mediációs munkát, ahol a fejlesztési folyamatba hatékonyan tudunk együttműködni hatóságokkal, közösségekkel és az érintett szakemberekkel. A közösség tagjaival problématérképet állítottunk fel, amelyre egy közös akciótervet dolgoztunk ki, és amely tervet a résztvevők hozzáértőként, szinte kifogástalanul valósítottak meg. Mindezek mellett kihívásként éltem meg, hogy a településvezetőket és azon intézmények képviselőit, akik az adott problémában érintettek egy asztalhoz ültessem a közösség tagjaival.
Büszke vagyok arra, hogy eddigi munkáim során együttműködhettem és együtt dolgozhattam a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal, a Roma Oktatási Alappal és a Tom Lantos Intézettel.
Kanalas Roland
Kanalas Roland vagyok, 24 éves. Bagon lakom, egy közel 5000 fős településen, és azon belül egy 400 fős szegregátumban, Pestmegyében. 5 éve dolgozom helyben a roma integráció területén a BAGázs Közhasznú Egyesülettel. A ROMED2-ROMACT programhoz 2013-ban csatlakoztam, így a program keretében, képzések és terepmunkák során lettem interkulturális mediátor.
A BAGázs Egyesület közbenjárásával kerültem kapcsolatba a fent említett programokkal. A programok keretében megrendezett nyitókonferencián értesültem a programtervről. Az ott elhangzott információk, a program felépítése, a mediáció fontosságának hangsúlyozása cigány és nem cigány közösségek között igazán érdekes volt. Így örömmel és érdeklődéssel vettem részt a mediátorképzésen.
Hogy mi az, ami segítette a munkámat? Elsőként azt emelném ki, hogy hozzám hasonló emberekkel, roma aktivistákkal is tudtam találkozni a képzéseken, akikkel részben még most is tartom a kapcsolatot. Jó volt megosztani egymással a tapasztalatokat, nehézségeket, sikereket és ők igazán tudták, hogy milyen nekem a közösségben dolgozni, mivel hasonló helyen éltek és dolgoztak, hasonló élményekkel és kihívásokkal szembesültek.
Nem lettem teljesen bedobva a mélyvízbe a képzés elvégezte után. Az első úgymond mediátori munkával is kapcsolatos találkozón nagyon jó és fontos volt látnom a program országos facilitátorainak munkáját, megfigyelnem módszereiket, látni és érteni az általuk megosztott tapasztalatokat a roma közösségekkel kapcsolatos mediálásban. Az a módszer, hogy fokozatosan kerültem mediátori szerepbe, segített a gyakorlatban is elsajátítani a mediációt. Mindezek segítségével tudtuk kezdeményezni és megalapítani a helyi közösségi akciócsoportot, e tapasztalás során tudott kiépülni és erősödni a szerepköröm, az elfogadásom a csoport és magam felé is. Az első olyan közösségi akciócsoport találkozón, amit egyedül kellett vezetnem már azt éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Továbbá megnyugtatott az a tudat, hogy olyan neves és hiteles roma és nem roma emberek az országos támogató stáb tagjai, akik ott vannak a háttérben, akikre bármikor számíthatok.
Amit még kiemelnék, hogy olyan csoportot sikerült megalapítanom, amelynek tagjai motiváltak és elhivatottak voltak, ez a tudat és a találkozókon érzékelt tűz mindig erőt tudott adni a következő lépésekhez, alkalmakhoz.
Az eddigi mediátori munkám során sikerként éltem meg, hogy bár akkor már a BAGázs Egyesület kb. 2,5 éve működött, és ebben az időszakban volt számtalan szemétszedés, de többnyire gyerekekkel és nem helyi önkéntesekkel, de ez most más volt. Ez volt az első olyan szemétszedés, amit helyiek szerveztek és valósítottak meg külső beavatkozás nélkül! Amióta az eszemet tudom ez volt az első ilyen megmozdulása a közösségemnek. Hihetetlen jó volt látni a közösség elhivatottságát és profizmusát és a közösségi akciócsoport eredményét. További sikerélmény, hogy a cigánytelepen rengeteg kóbor kutya volt, akik már veszélyesek voltak a lakosságra, szabadon mászkáltak éjjel-nappal és nem mindenhol volt elkerített udvar, így ebből adódóan történt már kisebbfajta kutyatámadás is. Erre a problémára keresett a közösségi akciócsoport megoldást: elmentek minden házhoz és a veszélyes kóbor kutyákat összeírták, majd a helyi sintérrel együttműködve egy erre kijelölt napon összeszedtük a kutyákat.
Egyik legfontosabb sikerélmény, hogy a közösségi akciócsoport tagjai problémaként fogalmazták meg, hogy a helyi Roma nemzetiségi Önkormányzat nem működőik megfelelően. A lényegi meglátás az volt, hogy nincs megfelelő képviselet az önkormányzatban és nincs érdemleges kezdeményezés, ami a cigányság érdekét és fejlődését szolgálná. A közösségi akciócsoport tagjai között volt olyan három személy, akik ambícióval, ötlettel és kedvvel tele indultak az önkormányzati választáson. Előzetesen a csoport tagjaitól megkapták a bizalmat, így a közösségi akciócsoport tagjai minden szükséges segítséget megadtak a három jelöltnek, támogatták őket az elindulás és az utána való folyamatokban, mint helyi tanácsadó testület, a közösen kigondolt konkrét ötletek megvalósításában egyfajta támogató team-ként. A csoport vállalható, racionális célokat fogalmazott meg és írt meg a jelöltekkel közösen, amit a leendő RNÖ-vel valósítanak meg a jövőben. Mindezek szervezése a közösségi akciócsoport aktivitásával kezdődött meg és a három jelölt elindult az RNÖ választáson, amiről az egész közösség tudomást szerzett és jelöltek hatalmas fölénnyel sikerült az új csapatnak megnyernie.
Ugyanakkor folyamatos kihívást is jelent számomra a saját közösségem motivációjának fenntartása a források megteremtése és az elegendő idő a programok, kezdeményezések elindítására és fenntartására.
Mezei Zsolt
Mezei Zsolt vagyok, Jászfényszarun születtem, ahol jelenleg is élek a feleségemmel. Az önkormányzatnál dolgozom főállásban, a beosztásom munkaerő-piaci menedzser, Teaház vezető.
Az, hogy elindultam az interkulturális mediátori pályán a véletlennek köszönhető (amik nincsenek). Meghívást kaptam egy megbeszélésre, amelyen bemutatásra került az Európa Tanács és az Európai Bizottság közös, ROMED2-ROMACT programja. Ezen a megbeszélésen javasolták, hogy vegyek részt az interkulturális roma mediátorképzésen, és legyek én a ROMED2-ROMACT program helyi mediátora.
Az interkulturális roma mediátorképzésen jöttem rá, hogy valójában ezt a tevékenységet végzem a településen évek óta, csak akkor még nem tudtam, hogy ezt mediációnak nevezik. A lelki beállítottságom és az adottságaimnak köszönhetően könnyen alakítok ki kapcsolatokat. Tapasztalataim, ismereteim mellett a munkámat a Nemzeti Támogató Team, civil szervezetek, önkormányzat, szakmai partnerek segítik, segítették. Továbbá a következő dokumentumok ismerete nyújtott segítséget: Települési Antiszegregációs Terv, Esélyegyenlőségi Terv, Segélyezettek száma, hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma. Roma közösséget támogató pályázatok ismerete, helyi szükségletek ismerete, felmérése.
Az interkulturális mediátor munka véleményem szerint öt dolog nélkül nem tud működni. Az egyik az empátia, a másik a hitelesség, harmadik pártatlanság, negyedik a teljes odaadás és végül az értékítéletektől, előítéletektől mentes elfogadás. Ezt egy Pascal idézetben tudnám összefoglalni: „A szívnek vannak érvei, amelyekkel a józan ész nem tud mit kezdeni.” Erőt ad a konfliktusok békés rendezése és a vitában érintett felek kölcsönös megegyezésen alapuló, a felek számára elfogadható eredmény elérése.
Interkulturális roma mediátorként a ROMED2-ROMACT programban dolgoztam. Legjelentősebb sikereim között említeném az intézményi találkozókat a közösségi akciócsoporttal, a közösség által megfogalmazott közösséget érintő problémák (pl. piaci alapú és szociális bérlakások hiánya) felszínre kerülését. Siker a jelenleg befejeződött lakásállapot felmérés és az önkormányzati dokumentumban megfogalmazott bérlakás program. További siker: Önkormányzati segítséggel lakásfelújítások, melyhez további forrásokat keresünk.
Partnerek, akikkel együtt dolgoztam vagy jelenleg is dolgozom: Romaversitas Alapítvány, Partners Hungary Alapítvány, Nemzeti Támogató Team, helyi civil szervezetek, önkormányzat intézményei, önkormányzati delegált, helyi közösség azon belül a közösségi akciócsoport.
Interkulturális mediátor munkámat mindig lelkiismeretesen, a legjobb tudásom szerint végzem. A nagy kihívás számomra a pártatlanság megtartása, mert e-nélkül nem tud hiteles lenni a mediátor. Nagy kihívás számomra, felkészíteni, kinevelni és képessé tenni a közösség tagjait az érdekérvényesítésre. További kihívás számomra a folyamatos tanulás, újabb alternatív konfliktuskezelési módok, különböző mediációs stílusok, stratégiák, technikák megismerése. Kihívás még a vitában érintett felek lelki, pszichológiai hátterének megismerése.
Lakatosné Danó Zsuzsanna
Lakatosné Danó Zsuzsanna vagyok, Nyírbátorban élek, ami egy 13 ezer fős település, és ahol a romák becsült száma 4 ezer főre tehető. Szüleim hetedik gyermekeként születtem, én magam is és hét gyermeket neveltem fel, és jelenleg 6 unokám van, férjem rokkant nyugdíjas. A tanulás nagyon fontos számomra és a családomban is. 36 évesen kezdtem esti gimnáziumba és 43 éves lettem amikor, a Nyíregyházi Főiskolán átvettem a diplomámat.
Tulajdonképpen 15 éve képzettség nélkül is végeztem a mediátori munkát, ezt úgy értem, hogy nem tudtam, hogy amit csinálok az mediátori tevékenység.
Az „Egy Jó Kezdet” nevezetű programban dolgoztam, amikor a Partners Hungary Alapítvány vezetőjétől hallottam, hogy lehet jelentkezni mediátori képzésre, amit az Európa Tanács és az Európai Bizottság közösen támogat. Ekkor Hodászon facilitátorként dolgoztam a fentebb említett programban, illetve mentorként is Nyírbátorban.
Eddigi mediátori munkámat nagyban segítette, hogy sikerült olyan embereket találni, akik aktívak a roma közösségben, és tevékenyek akartak lenni. Ők a közösségi akciócsoport tagjai, akikkel mai napig együtt dolgozunk. Az is segített, hogy volt olyan civil szervezet a mediátori munka során, akire támaszkodhattam, mint például a Romaversitas Alapítvány, Partners Hungary Alapítvány. Eddig mediátorként a GSK egészségügyi programban, és a ROMED2 programban dolgoztam, amelyek keretein belül a helyi roma közösségi részvételt sikerült ösztönözni. Megalakult a közösségi akciócsoport melynek tagjai a helyi roma közösségből jöttek. Közös siker, hogy a csoporttagok áldozatos közbenjárására, beindult a kommunális hulladékszállítás a nyírbátori szegregátum egyes részein. A közösségi akciócsoport tagjaival közösen, mint interkulturális mediátor vettem részt a városban induló ösztöndíj program előmunkálataiban, illetve a társadalmi integrációra vonatkozó helyi stratégai terv előkészítésében, kidolgozásában, ami a roma lakosok integrációját célozta meg.
Szakmai hitvallásom, hogy csak az visz előre, ha mindenki megteszi a tőle telhető legtöbbet ebben a világban.
Kihívás számomra, hogy egy ekkora településen, mint Nyírbátor, a döntéshozók és a közösség tagjai egyaránt megértsék, hogy a kisléptekben való haladás türelmet, megértést és előrelátást igényel.
Lakatos Richárdné
Lakatos Richárdné vagyok, 34 éves, Nagydoboson élek és dolgozom. Három gyerekem van 2, 12 és 16 évesek. A férjemmel közösen neveljük őket és úgy gondolom, hogy boldog családi életet élünk.Mediátori pályafutásom 2010-ben kezdődött. Ekkor a nagydobosi óvodában tartott anya klubban vettem rész szülőként és nagyon szerettem jelen lenni a klubtalálkozókon, mert hasznos dolgokat tanultunk és osztottunk meg egymással. Mindeközben részt vettem a mediátorképzésen, Nyíregyházán és ott egy szerencsés helyzet áll elő, mert mint egészségügyi mediátor kiválasztásra kerültem.Mediátori munkám során nagy segítség volt a képzéseken megszerzett tudás és tapasztalatcsere. A helyi önkormányzat, illetve az intézményvezetők segítő és támogató munkája. Sokat köszönhetek a családomnak, akik mindenben támogatnak. Az önkéntesek munkája és önzetlen segítségük és kitartásuk kifejezetten sokat jelent.Szakmai hitvallásom illetően fontosnak tartom, hogy minél több ember a közösségből bevonódjék a közösségi tevékenységekbe és közösen dolgozzunk a problémák megoldásán. Mindig erőt merítek, ha látom az emberek arcán az elégedettséget.A Partners Hungary Alapítvány és a GSK egészségügyi program támogatásával, nagy siker volt a 2015-ben a helyi Óvodában kiépített és átadott Sószoba. A helyi gyerekek és lakosok nagy örömére, amit azóta is szívesen használnak. Az idén pedig 69 család számára nagy segítség nyújtás volt a színre kevert beltéri falfesték, valamint javító anyag. A továbbiakba sor kerül még 16 család számára a kültéri illemhely megépítése a helyi Önkormányzat támogatásával és a helyi önkéntesek közreműködésével.Több támogatók felkeresése, bevonása a programba. A cél csoportok felszámolása.
Ignácz Roland
Ignácz Roland vagyok. Tolna megyén belül, egy 1000 fős kis faluban, Gyulajon élek, és a helyi roma közösség tagja vagyok. Amellett, hogy mediátorként tevékenykedem, a helyi Roma Nemzetiségi Önkormányzaton belül képviselem a közösségem érdekeit.A Partners Hungary Alapítvány által kaptam egy felajánlást 2015-ben, amivel szívesen éltem, hiszen a Közösségi Akciócsoport tagjaként már aktívan részt vettem Gyulaj akkor még kezdeti, a roma közösséget érintő fejlesztéseiben a ROMED2 program támogatásával. Mediátorként a falu helyzetéről teljes képet kaptam, és ezt a tudásom jól tudom hasznosítani mediátori munkámban, a roma közösség és a falu igényeinek figyelembevételével.Az időszakos szakmai megbeszélések, amiket a Partners Hungary Alapítvány szervezett meg Budapesten folyamatos tapasztalatcserét biztosított ahhoz, hogy követni tudjam a hallottak alapján a jó gyakorlatokat. A jó ötletek „tárháza” ilyenkor megnyílt és olyan információkkal lettem gazdagabb, amelyeket hatékonyan fel tudtam használni a munkámban.Fontosnak tartom, hogy a környezetemben élő roma embereket segítsem. Ameddig működő szerveződésről beszélhetünk együttes megoldásokkal, az intézményekkel, addig segítséget kapok ahhoz, hogy feltétel nélkül végezzem a munkámat a közösséggel. A segítségnyújtás valahogyan mindig is szerepet játszott az életemben. Szívesen segítek, ha olyan arcokat látok, amik vissza mosolyognak és örülnek a közösen elért eredményeknek. Hiszem, hogy mi, romák egyszer a társadalom egyenlő tagjává válunk.A Partners Hungary Alapítvány GSK2 egészségvédelmi projektje az első olyan projekt, amiben mediátorként aktívan dolgozom. Az elért sikerek közé tudom sorolni, hogy sikerült egy jó csapatot összekovácsolni közösségen belül, a helyi polgármesteri hivatal sokkal nyitottabb lett segítségnyújtás szempontjából az emberek felé, sikerült adományokat gyűjteni, pénzadományt és építőanyagokat az építkezésekhez egyaránt, továbbá sikerült megvalósítani a terveket a kijelölt területeken, és munkára fogható önkénteseket találni a közösség tagjai közül.Munkám során együttműködöm a Partners Hungary Alapítvány munkatársaival, Gyulaj alpolgármesterével, helyi intézményekkel és a Közösségi Akciócsoport tagjaival.Mediátorként állandó kihívás számomra, hogy a nem egységes közösség azonos szükségleteire egységesen keressük a megoldási lehetőségeket.
Tóth Áron
Tóth Áron vagyok, Nagyecseden élek.Nagyecseden, 2011-ben ismertük meg a roma interkulturális mediátor kifejezést, és tevékenységet. A ROMED2-ROMACT programnak köszönhetően, lehetőségünk adódott további programok bekapcsolódásába, és szoros együttműködés kialakítására a településen jelen lévő oktatási, és szociális intézményekkel. Közösségi akciócsoport tagként kerültem a programban. Mivel településünkön közel 1600 fő roma él, fontosnak tartottam, hogy elsajátítsam a mediátori módszert, és mélyebben kezdjünk el foglalkozni a problémák feltárásában, megoldásában, kialakítva és fenntartva az együttműködéseket.Mediátori munkámat nagyban segítette a Partners Hungary Alapítvány által nyújtott szakmai támogatás, az etikai kódexünk, illetve Nagy Erzsébet Emese mediátor tapasztalata.Látván a roma közösségek problémáit, nehézségeit, fontosnak tartom, hogy még több mediátor legyen, hogy minél hatékonyabban tudjunk dolgozni a közösségeinkkel. Az arcok, amikor bármilyen kisebb-nagyobb sikert érünk el, elég erőt adnak nekem ahhoz, hogy minden nap felálljak, és folytassam. A ROMED2-ROMACT programok folyamatában dolgoztam, mint önkéntes mediátor. A program segítségével megalakult közösségi akciócsoport néhány tagja együttműködött a Nemzeti Demokratikus Intézet településünkön megvalósított munkájában, képzésében, támogatásában, illetve a Kerékpárbeszed programban is. Három legjelentősebb munkasikert emelnék ki: szemétszedés a közösségi akciócsoport tagjaival és a szélesebb közösség bevonásával, steril szoba-festés egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő család számára, amihez adománygyűjtés is szerveztünk a településen.Kihívás számomra, hogy hogyan lehet visszahozni a fiatalokat az iskola irányában, illetve hogyan segíthető elő az oktatási intézményeinkben a befogadó környezetet, hogy ezáltal is szeressenek tanulni a gyerekek, fiatalok.
Oláh Sándor
Oláh Sándor vagyok. Salgótarjánban élek. Nős vagyok, három gyermekem van. 1989-től veszek részt a közéletben, mint roma civilszervezeti aktivista és vezető.Már 2005-től dolgoztam roma mediátorként Salgótarjánban a Szent Lázár Megyei Kórházban. 2011-ben pályáztam az első Európa Tanács interkulturális mediátor pályázatára, aminek keretében egy éves tréningen vettem részt. A tréninget követően iskolákban és Európai Uniós finanszírozású projektekben foglalkoztam és foglalkozok azzal, hogy a roma származású diákok és felnőttek a legmagasabb szintű szolgáltatásokhoz is hozzáférjenek.Az évek alatt kialakított kapcsolati háló, nagymértékben segíti a munkámat. A Roma Mediátor, mint tevékenység ismeretlen volt Nógrád megyében. Ezért a „felfelé” és a „lefelé” irányuló kapcsolati háló kialakítása alapvető feltétele volt az eredményes mediátori munkámnak.Meggyőződésem, hogy a társadalmi integráció nem jöhet létre a romák társadalmi integrációja nélkül. Az integráció nem lehet sikeres jól kialakított kapcsolatrendszer és azonos érdekek nélkül. Minden egészséges társadalomnak vannak eszményi célkitűzései, ami nem lehet más, mint egy olyan társadalom létrehozása, ami alkalmat teremt sokoldalú és harmonikus állampolgárok fejlődésére, és amit a benne élők képesek pozitív irányba fejleszteni.Konfliktuskezelőként dolgoztam a Szent Lázár Megyei Kórházban. Ez idő alatt (6 év) egyetlen olyan esemény sem volt a beteg és orvos kapcsolatban, amit ne sikerült volna tárgyalásos alapon megoldanom.Az Arany János kollégiumi tehetség programban dolgoztam, hátrányos helyzetű diákokkal. Ebben a programban a legmagasabb szintű szolgáltatásokhoz való hozzáférést sikerült biztosítani a diákoknak. Egészségügyi TÁMOP programban sikerült Nógrád megyében 1500 felnőtt korú, roma nemzetiségű embernek a lakóhelyén biztosítani komplex egészségügyi szűrést.A legnagyobb kihívás számomra, hogy olyan programok megvalósítását kezdeményezzem, ami elősegíti Magyarországon a cigány és nem cigány magyar állampolgárok társadalmi integrációját.
Kanalas Teréz
Kanalas Teréz vagyok, 39 éves, egyedülálló. Szatmár –Bereg Megyében élek, Nagydobos községben. Gyermekemet születése óta egyedül nevelem.2012-ben vettem részt mediátori képzésen a Partners Hungary Alapítvány szervezésében. 2014 decemberétől kezdtem el mediátorként dolgozni a településen. A mediátori tevékenység nagyon motivált és motivál, mivel tudom, hogy ezzel előre lehet mozdítani a helyi társadalom békés együttélését és tisztában voltam vele mi a munkám, mediátorként hogyan és mit kell tenni mindezek érdekében. Nagyon örülök annak, hogy a Partners Hungary Alapítvány által szervezett különböző tréningek lehetőséget nyújtanak a folyamatos szakmai fejlődésre, segítik és segítették a munkámat, mint mediátor, hiszen erre nagy szükségem van. Ezeken a tréningeken, képzéseken különböző módon tanulhatjuk meg a munkánk célját, folyamatát, fontosságát, aminek segítségével, sokkal eredményesebben tudjuk végezni, alkalmazni a tanultakat a településünkön mind az intézmények, mint pedig a közösségek irányába. A hitvallásomat illetően én személy szerint Tolsztojtól szeretnék megemlíteni egy idézetet. „Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak emberekkel ne.” Hiszek abban, hogy a munkába fektetett energia meghozza gyümölcsét, amit példamutatással és teljes odaadással kell, hogy végezzünk. Örömmel tölt el, hogy ilyen fajta munkát végezhetek, ami által lehetőségem nyílik a környezetemben élő hátrányos helyzetű családok megsegítésére. Mint mediátor az „Együtt a jobb egészségért. Értünk, velünk! ”Roma közösségek egészségfejlesztése Kelet –Közép Európában projektben dolgoztam és dolgozom jelenleg is az önkormányzat alkalmazásában és a Partners Hungary Alapítvány támogatásával. Munkámmal hozzájárultam, ahhoz a települési sikerhez, hogy a közösség szervezésével és a helyi intézményekkel való együttműködésben megvalósult a szemétszedési akció, 69 beltéri falfestés és szervezés alatt van 16 kültéri illemhely építése, aminek pénzügyi támogatásában a közösség és az önkormányzat egyaránt részt vesz. Munkám sikerét elősegíti, hogy jó partnerek, munkatársak vesznek körül, mint kolléganőm, Lakatos Richárdné, a helyi Intézmények, akik partnerként segítenek és működnek együtt de, kiemelném a helyi önkormányzat polgármesterét, Kovács Gábort, aki százszázalékos partnerként működött és működik együtt jelenleg is. Nagyon fontos, hogy partnerként vannak jelen a közösségi munkák folyamatánál is a helyi önkéntesek. Folyamatos kihívást jelent helyben, a különböző célcsoportok összekovácsolása. De azt gondolom, hogy mindezek ellenére az adott lehetőségek kihasználása az előrehaladás felé mutat és kis lépésekkel, közösen sokat érünk el a kirekesztettség leküzdésében.
Mezeiné Kalucza Krisztina
Mezeiné Kalucza Krisztina, Debrecenben élek a Nyitott Kapu Szociális Szövetkezet elnöke vagyok, ahol hátrányos helyzetű egyének képességeinek fejlesztésével foglalkozunk. A mediátori pályán akkori munkahelyemről pályáztam, illetve munkáltatóm ajánlásával kerültem be. Az akkori munkáltatóm Debrecen Megyei Jogú Város Családsegítő és Gyermekjóléti Központja volt, ahol mint családsegítő dolgoztam,közalkalmazottként. A Gyermekjóléti Központból, köztisztviselői státuszba kerültem, ahol a debreceni közigazgatási szervek szinte összes területét bejártam (munkaügyi központ, rehabilitációs szakigazgatási szerv, kormányablak). A rehabilitációs szakigazgatási szervnél dolgoztam, amikor a ROMED brüsszeli konferenciáján részt vettem akkori munkáltatóm Debrecen Megyeháza hozzájárulásával és támogatásával. Ezen a munkaterületen, mint mediátor szemlélője voltam testközelből az előítélet és a roma emberek valamint a szakigazgatási szerv közötti feszültségnek. Mediátorként saját magamnak is szükségem volt önmagam mediátora lenni, úgy, mint roma szakember a szervezet kereszttüzében, melynek, mediátori tapasztalataimnak végkimeneteleként egy munkaügyi pernyertes feleként kerültem ki. Számos esetben kamatoztattam mediátori képesítésemet, aminek következménye lett egy TÁMOP.2.4.3. nyertes pályázat is, itt nagyon sok és nagyon sokféle hátrányos és hátrányokkal teli küzdő egyénnek tudtam segíteni a lakhatástól kezdve a lelki –mentális folyamatokig.Erőt ad, az emberek iránti tisztelet és szeretet, erőt ad az, amikor a legjobb tudásom szerint segítek embertársaimon és a hála tükröződik vissza szemükből, amikor önzetlenül Isteni fajta szeretetből szakszerűen és a jog tudásának ismeretével tudok segíteni. Erőt ad az, hogy előítélet mentesen segítek és a városban és a környezetemben mindenki tudja hogy számíthat rám, mert a saját kapcsolati hálót is megmozgatom annak érdekében hogy korrupció mentesen szakszerűen és függetlenül segítsek, mint jó mediátor. A ROMED I. programban vettem részt, mint mediátor Debrecenben dolgoztam, de munkahelyi keretek között, mely véleményem szerint nem igazán ildomos, hiszen függetlenül így egy városi szakigazgatáson belül nem lehet, ill. nem engedik pártatlannak maradni a mediátort. Munka sikereim folyamatosak voltak, pl. a családsegítőben egy család esete, mely kilakoltatással indult, de beavatkozásomra a család maradt az eredeti környezetében, a gyermekekkel együtt. A mediátor sikere, amikor olyan környezetet ismer meg , ahol több mint 3 H lehet a jelző, itt nálunk Dombos tanya volt, ahol pl. a ruháztatási problémáktól indulva szociális lehetőségek kiaknázásáig minden szerepelt, siker övezte munkámat de nem egyedül vittem véghez, hanem a közvetlen kollegák családgondozók és a saját családi környezetem segítségét is megkaptam. Kisebbségi Önkormányzat, ill. vidéki nemzetiségi önkormányzat is tud mediátori munkáimról, partnerként, mint kliensek tovább küldését fogadó szervezetként a Szövetkezetemen belül is ellátjuk. Kihívás, hogy minden intézménybe legyen egy mediátor. Szükséges és a legszükségesebb, hogy az egészségügy és az oktatás terén legyen népszerű a mediátor, mert ezeken a területeken a legszükségesebb, valamint a bűnmegelőzés terén is fontos lenne. Miért nem lehet elismerni, hogy szükség van a társadalomnak ilyen mediátorokra, mint mi vagyunk?
Palmanné Radics Renáta
Palmanné Radics Renáta vagyok, de a képzésen, még Pántya Renátaként vettem részt. Házas lettem, férjem magára íratott. Állapotommal együtt, változott nevem is. Kazáron élek, Nógrád megyében. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom a helyi általános iskolában. Amikor a képzésben részt vettem, még Cereden dolgoztam az általános iskolában, mint esélyegyenlőségi-koordinátor. Egy pályázati felhívás során találkoztam a mediátori képzéssel. Jelentkeztem. Sikeresen bekerültem a 20 fős csapatba. Sajnos a képzés végére már megszűnt a munkaviszonyom (több kollégámmal együtt, akik szintén esélyegyenlőségi-koordinátorként dolgoztak). Nem volt egyszerű a mindennapokban alkalmazni azokat a gyakorlatokat, melyeket a képzés során elsajátítottunk. Koordinátorként elvárt volt az azonnali probléma megoldás, kezelés és előkészítés nélkül. Újszerű és szokatlan volt közösen, együtt felmérni az adott problémát, karöltve dolgozni, együttműködni. Segítségemre voltak a képzésben tanultak, melyek vagy megerősítettek a munkámban, vagy segítettek hatékonyabban végezni azt. Mindenképpen meg kell, hogy említsem munkaadómat, aki teljes bizalommal állt mellettem, munkámat segítve, szabad kezet adva a kiteljesedéshez. Közösen, érdemi munkát tudtunk végezni. Az Ő befolyása révén a helyi önkormányzat is együttműködő volt. Sajnos nem volt mód a szerződésem hosszabbítására, miután már a KLIK lett az iskola fenntartója. Hú, ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Az érzéseket szavakba foglalni, kötött sorokban, meghatározott terjedelemben. Igaz, hogy nem mediátorként, de most is azt az utat járva munkálkodom a mindennapokban. Erős a hitem, bármennyire is ellenszélben kell tevékenykednem. A gyerekek szutykos, foghíjas mosolya, kiforratlan személyiségük, kacska lelkük, őszinte, fekete szemeik és a tudat, hogy szükségük van rám ad erőt minden nap. Hidat építek minden alkalommal hitből, kitartásból, akarásból, szeretetből. A képzés befejezése után, hárman kaptunk támogatást az Európa Tanácstól, megfinanszírozva három hónapra munkánkat. Hatalmas élmény volt és ezek jelentik számomra az alapot, amelyre mai napig pakolom tégláimat. Mindenképp sikernek tudom be azt, hogy a gyerekek, a szülők és az iskola vezetője, az ott dolgozó pedagógusok is hittek bennem, bizalommal fordultak felém, így aztán valósként tudtam megélni a „HÍD” szerepét mediátorként. Ez a bizalom lett az alapja későbbiekben annak, hogy sikeresebb és hatékonyabb lett az iskola, a tanulás fontossága. Együtt könnyebb. Ezt is sikerült elültetni a roma és nem roma gyerekekben egyaránt. Bízom benne, hogy hamar gyümölcsöt is hoz az elültetett mag. Mindig ott munkálkodik bennem a „hogyan tovább”? Folyamatosan keresem azt az utat, amelyre nyugodt szívvel léphetek. Nehéz megmaradni józan gondolkodású embernek, indulatok nélkül, amikor körül vesz minket egy torzult világ, gondolkodásmód. Tehetetlenség. Akaratlanság. Beletörődés. Áldozattá válás. Jövőkép? A ma sem biztos. Néha a holnap is csak fikció. Nehéz szavak, gondolatok ezek. Súlyos terhek. Nem más terhei, most már közösek. Ha 100 roma gyerekemből csak kettő megértené és elhinné, hogy ő is számít, ő is ugyanolyan, mint bárki más ezen a földön, már boldogabb mosolyokat láthatnánk. Ha 100 nem roma emberből csak kettő is elhinné, hogy a roma ember is számít, már kevesebb gyűlöletet, megvetést látnánk a szemekben. Tiszta, értelmes szemeket vágyom látni. Szeretném akarással felvértezni gyermekeinket. Azzal az akarással, amely bennem is folyamatosan munkálkodik. Megtanítani őket úgy felállni, hogy elfogadják a feléjük nyújtott kezet.
Tóth Zoltánné vagyok, Szabolcs- Szatmár Bereg Megyében, Porcsalmán élek születésem óta, és itt dolgozom, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnál. A férjemmel közösen neveljük három gyermekünket, akik igazán már nem kicsik, 22, 18, 14- évesek, de még mind a három tanulmányait folytatják, mint ahogy még én is. Mediátori munkámat eleinte úgy végeztem, hogy nem is tudtam róla, hogy az mediátori feladatok. A Partners Hungary Alapítvánnyal már korábban is dolgoztam együtt más programban, ezért is örültem neki nagyon, amikor felhívtak, és hogy lesz ez a képzés és szeretnék-e részt venni. Persze azonnal igent mondtam, mert úgy gondoltam, hogy ez is a romák előbbre jutását segítené. Mediátori munkám igazán 2012- be kezdődött, ekkor vettem részt Nyíregyházán egy mediátori képzésen, ahol az eredményeim alapján kiválasztottak, mint roma egészségügyi mediátor. Munkám során nagy segítségemre volt a képzéseken elsajátított tudás, tapasztalatcsere. A helyi Önkormányzat, intézményvezetők nagyban hozzájárultak és együttműködve segítették munkámat. Segítségemre voltak még a gyermekeim, férjem, akiknek nagyon hálás vagyok a segítségükért támogatásukért és a türelmükért, mert bizony olyan is előfordult, hogy több napra kellet elutazni egy- egy képzésre. Az Önkéntesek is sokat segíttek, akik nagyon segítőkészek és kitartóak voltak. Szakmai hitvallásom, hogy minél több embert tudjak mozgósítani egy cél érdekében, és minél több ember legyen benne kitartó és aktív. Nagyon örülök neki, ha az emberek arcán elégtételt látok. Ez motivál, és a mai napig önkéntesen tevékenykedem, a mindennapi munkám mellett.
” Együtt a jobb egészségért. Értünk Velünk! „projekten belül, két mini projekt-et sikerült megvalósítanunk. A mini projekt –eket közösen választottuk ki a célközösséggel, a problémák feltárása után. Első körben építettünk, 112 kültéri illemhelyet, második körben pedig egészségnapot tartottunk. A két mini projekt megvalósításához mindenben támogatást kaptam a polgármester úrtól, itt kiemelném a nevét Kanyó Imre, illetve az intézményvezetők, a célközösség, és a faluban élő tehetősseb gazdák, akiknél úgymond házaltam és adományokat gyűjtöttem, és kaptam is. Az egészségnapra előadókat hívtunk, a gyerekeknek programokat szerveztünk, hogy a felnőttek élvezni tudják az előadásokat, ebédet főztünk, amit közösen elfogyasztottunk, mindenki nagyon jól érezte magát. Kihívásként éltem meg, hogy a falu vezetőit, és a roma embereket egy asztalhoz tudjam leültetni és egyenrangú félként tudjanak egymással tárgyalni, a közös hangot megtalálni