Európa néhány országával ellentétben, Magyarországon még nem bejegyzett vagy elismert az interkulturális mediátor szakma, ugyanakkor léteznek olyan szakemberek, akiknek –bár alapszakmájuk vagy tevékenységeik megnevezése más pl. pedagógiai asszisztensek, pedagógusok, roma koordinátorok, esélyegyenlőségi referensek -, munkájuk során jelentős részében a fenti közvetítői tevékenységet is ellátják.
Általában a tapasztalat azt mutatja –és ezt igazolják a rendelkezésre álló munkaköri leírások is -, hogy a mediátorok feladatai az általános közvetítői feladatokon túl (híd-építés, kommunikáció javítása a roma közösségek és a különböző intézmények között) a helyi problémákra reflektáló elemeket is tartalmaznak. Például az Egy jó kezdet elnevezésű programban így egészült ki a mediátorok tevékenysége Magyarországon az anyák toborzásával (lásd Meséd program), és Macedóniában a nem regisztrált gyermekek anyakönyveztetési folyamatában való segítségnyújtással.
Az interkulturális mediátor fő feladatai a következők:
- bizalmon és nyílt kommunikáción alapuló kapcsolatot épít ki a felek képviselőivel;
- arra törekszik, hogy megértse és felmérje a helyzetet, hogy tükrözhesse a felek eltérő szempontjait és a véleményük, érzéseik, attitűdjeik és cselekedeteik alapját;
- kapcsolatot teremt a felek között hatékony kommunikáció biztosításával;
- megkönnyíti és/vagy megerősíti a kommunikációt és a kapcsolatokat a roma közösségek és az egészségügyi, oktatási és munkaügyi) közintézmények között;
- kapcsolatot tart a családokkal és az intézményekkel és segíti a rászorulókat a különböző oktatási, egészségügyi, munkaerő-piaci szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez.